2013. július 21., vasárnap

11.fejezet

Két nap telt el a dortmundi bátyám féle lánykérés óta,s most hatalmas az öröm otthon. Anya már tervezi az esküvőt,apa pedig Marcot és Karimot is elvitte ezt megünnepelni..aminek hatására Karim még mindig kiütve alszik mellettem a repülőn.
- anya.. Akkor ő most az apukám?- kérdezte a dínóm halkan
- nem az igazi apukád,de annak tekinted,nem? Ez az egyetlen dolog ami számít.ő szeret téged,te pedig őt..
- anya,téged is szeret.hallottam amikor a papinak mondta,hogy vett neked egy gyűrűt..- mosolygott én pedig nagyon meglepődtem
- mit hallottál még kicsim?- faggattam ki
- azt hogy valentin-napkor akarta odaadni de 'minden elbaszódott' - motyogta én pedig csúnyán néztem rá - ő mondta, de soha többet nem fogom ezt kimondani - rázta meg a fejét okosan
- ne is - pusziltam meg - keltsd fel mert mindjárt leszállunk..addig elmegyek a mosdóba - sóhajtottam fel majd kimenekültem. Azt hiszem sok volt nekem ez az információ..megkéri Karim a kezemet?

A repülőről amikor leszálltunk,én fogtam a kicsimet hogy ha fotósok is vannak a reptéren,akkor ne tudjanak minket összekapcsolni..a francia autójába azonban mi ültünk be hamarabb,majd ő is mosolyogva szállt be..
- mostmár itt lenne az ideje hogy felfedjük ezt a kapcsolatot.utálok bújkálni...- motyogta
- énis utálok - szólalt meg a kisfiam - nem mondhatom el a focisoknak hogy apa a legjobb focista!! - morogta
- nemsokára elmondhatod mindenkinek és minden edzésedre elmegyek majd veled..- mosolygott rá a tükörben
- úgy várom..anya kérlek..- húzta el a szavakat amivel eléggé felhúz mindig - apa vihet majd iskolába is?!
- vihet..nyugi - sóhajtottam fel majd az ujjamra pillantottam amin nemsokára ott lesz a gyűrű.. Mrs.Benzema..egész jól hangzik
Egész délután sunyiba a laptopomon esküvői ruhákat böngésztem s bejelölgettem amik tetszenek. Rengeteg fajta volt.. A vonalú,sellős és egyszerű testhez simulós is.. Nem tudtam választani közülük,így úgy döntöttem hogy mindegyikből felpróbálok majd pár darabot..már nagyon várom!

Az esküvői lázam egy hét alatt kezdett lelankadni.. Hiába nézem már a nászút lehetséges helyszíneit,ha a vőlegény nem teszi meg a nagy lépést. Azt hiszem meggondolta magát.. Hiszen az elmúlt napokban számtalan lehetősége lett volna megkérni a kezemet. Szerveztem közös vacsit,lepasszoltam Enriquet Diegoekhoz éjszakára..de ő még a jelét sem mutatta arra hogy hamarosan bekötik a fejemet..sem utalás,sem más elejtett szavacska nem volt..
Eléggé kikészített ez a hét .. Nem volt.kedvem hazamenni s csak azon gondolkodtam mit ronthattam el..mit tettem rosszul,hogy már nem akar engem. Este ahogy hazamentem a munkából főztem nekik..Enrique már elaludt amire Karim megérkezett..meglepődtem hogy ilyen későn ért haza..
- szia kicsim - köszöntem neki és azonnal megcsókoltam
- szia - sóhajtott fel s csak megölelt - nagyon fáradt vagyok...
- merre jártál ilyen sokáig...?- pislogtam rá
- a stadionba voltam..- motyogta én pedig rábólintottam. Biztos ilyen sokáig edzett..amikor tudom jól,hogy Jose sosem marad sehol vacsoraidő utánig mert fontos neki a család.. Lenyeltem az infót és a gondolataimat is ,majd az étkezőbe vezettem és az ételt is kitettem. Evett belőle pár kanállal,majd kivett egy sört a hűtőből és megköszönte a vacsorát. Csak hümmögtem, majd követtem a nappaliba de már nem volt ott. a Hálóban is megnéztem, de ott sem volt.. így a hang irányába mentem, ami a zuhany felől jött. gondoltam meglepem picit..így levetkőztem s egy köntösben nyitottam be hozzá. A homlokát nekitámasztotta a csempének s csak folyatta magára a vizet. Észre sem vette hogy érkezem, csak amikor átkaroltam hátulról... Akkor sem szólalt meg csak összekulcsolta a hasánál az ujjainkat, és csendesen zuhanyoztunk tovább.. kettesben..


Március 15-én pénteken késő estig bent voltam a munkahelyemen.. Hatalmas áruszállítmány jött Németországból, én pedig nem bízhattam egy ekkora értékű munkát senkire az alkalmazottak közül. Karim egyik jó barátja, Jerome segített nekem, hiszen a drágám
otthon ül a csapattársaival, és a Bl sorsolás eseményeit beszélik ki.
- Ennyi ékszert.. - vigyorgott a fiatal francia-spanyol 'keverék' srác akit már a kezdetekkor megismertem Madridban, hiszen egy étteremben dolgozik
- Sok, de gyönyörűek - vigyorogtam és elvettem egy köves gyűrűt majd az ujjamra próbáltam - szép, nem ? - fordítottam felé mosolyogva
- de, az.. - fehéredett el
- Mi a baj ? - pislogtam rá de csak megrázta a fejét. levettem a kezemről és megint megcsodáltam a gyönyörűséget - Jerome!!!
- Ugyan ezt választotta Karim is.. - nyelt nagyot, majd a szájához kapott mert elárulta a titkot. Kicsit lefagytam, de nem volt időm reagálásra, hiszen nyitódott az ajtó és Pilar libbent be rajta. Küldtem neki egy üzenetet, hogy megérkeztek az új ékszerek, így válogathat a blogjához magának belőle. Ez reklám nekünk is, és neki is jó.. szóval megállapodtunk ebben pár napja.. de most rosszkor jött. Ezt csak tetőzte, hogy nem egyedül érkezett..Vele volt Sergo, s a bátya René is. Az idősebbik Ramos ahogy megpillantott, furcsa lett a tekintete.. csak nem megismert?!


*

Hetek teltek el a születésnapi buli óta, de a telefonom nem csörrent meg. Sergio hiába íratta fel a számomat a zsebkendőre amit a mosdóban halászott elő a zsebéből, nem keresett. Nem is tudom mit gondoltam. Ha annyira akart volna, nem egy nyamvadt fecnire íratja rá, hanem előveszi a telefonját, s veszi a fáradtságot hogy beírja. 
Elkezdődtek az év végi vizsgára a felkészülések, így az összes időmet a jégpályán töltöttem. Nem találkoztam Diegoékkal sem, ki akartam verni a fejemből ezt az egészet. Az este valahogy megváltoztatott. nem, nem bántam meg azt hogy Sergionak adtam a szüzességemet.. Mégis a gondolkodásom megváltozott. Leszedtem a posztereket a falamról, kiselejteztem az összes Ramosos cuccomat. Már nem a meze volt a pizsamám..  az életem más lett, s akkor még nem is tudtam mennyire megváltozik majd..

2013. július 10., szerda

10.fejezet

- Szia botladozó szépség - mosolygott rám ellenállhatatlanul  a gyönyörű fehér fogaival, miközben a haját egy picit a füle mögé tűrte
- Szia szülinapos - ráztam meg a szőke hosszú tincseimet és felálltam hiszen a kezemet fogva segített. A bőre a bőrömet érintette, szinte éreztem ahogy buzog a vér az ereiben
- szóval te ismersz engem.. én nem téged.. hogy kerülsz be a zártkörű bulimra? - engedett el és emelt fel két poharat az asztalról, s az sem érdekelt akkor, hogy valószínűleg ezekbe valaki már beleihatott. Ő adta, így bármit megittam volna belőlük. pár korty ital után a táncparkettre húzott, s pillanatokig csak próbálkozott az önmegtartóztatással.. majd az ujjai és a tenyere lecsúsztak a derekamról a fenekemre, a karjaim pedig a nyaka köré fonódtak. A tekintetünk találkozott, szinte villámként hatott a pillantása az idegeimre. Libabőrös lettem...én kezdeményeztem az első csókot.Azt hiszem nagyon is jól tudta hogyan teheti magát ellenállhatatlanná . Percek múlva már a szórakozóhely mocskos férfimosdójába a falnak tolva éreztem az ajkait a bőrömön. A fekete-fehér csempék fugáiban talán a penész is be volt költözve, a csapon pedig hatalmas vízkőfoltok éktelenkedtek. Nem éppen a legromantikusabb helyszín, de a csókjai  a szemeim becsukására késztettek engem.Felnyögtem az ujjait megérezvén a ruhám hátulján lévő apró cipzárnál amikor kinyitódott az ajtó. 
- René a francba, menj már ki - sziszegte Ramos a bátyjának aki rám pillantott és megrázta a fejét rosszallóan, de kisétált. A hangulat picit megfagyott, de az andalúzt ez nem hatotta meg. Tovább folytatta az ostromát, és fél óra múlva már egyedül voltam a férfi mosdó pultjánál. Furcsa, rohadt furcsa érzések kavarogtak bennem. Enyém volt az a férfi akire vágytam..elvette az ártatlanságom..most mégis itt ül, teljesen egyedül, talán kihasználva. felhúztam a ruhámat, megigazítottam a hajamat, majd kiléptem az ajtón, s akkor láttam, hogy a Madrid fiatal védője már egy újabb lányt fűz a születésnapi buliján...

*

Rohantam az autómhoz, mert késésben voltam. Imádom a bátyám, de a hülye ötleteivel néha teljesen kikészít. A kanapén feküdtem, éppen egy több soros szerelmes üzenetet megfogalmazva Karimnak, aki Lyonban van, amikor smst kaptam.

' húgi, segíts. menj Líviért a munkahelyére, és vidd el vásárolni vagy bármi. nem mehet haza mert még nincs kész a meglepetés. 20perc múlva végez! ' 
Felkaptam egy másik ruhát, és az autóba ültem . legalább három sárgán átmentem Dortmund legforgalmasabb szakaszán, a legforgalmasabb időben de nem érdekelt. Marco hülyesége, boldogsága..megéri ezt..Pontosan fél ötre értem oda a leendő sógornőm munkahelye elé. Csütörtök révén a szemben lévő Mária-templomba tízesével özönlöttek be a turisták, akik a 12.század végén épült látványosságot akarták ingyen megcsodálni. Kiszálltam az Audiból, becsaptam az ajtót, s a még kicsit meleg motorháztetőnek dőltem. Csak bámultam a nőre, akik rózsaszín miniszoknyában akart bemenni a templomba, s csodálkozott, hogy a biztonsági őr nem akarja beengedni. 
- Mennyire látszik, hogy nem német - szólalt meg mögöttem a lány és mosolygott - mit keresel itt ?
- Téged - böktem rá - megyünk vásárolni..és fagyizni.. - sóhajtottam fel 
- De Franzi..nekem msot nem jó..fáradt vagyok, és mosnom kell mert Marco nem fog tudni holnap menni edzésre..vagyis elmegy, de nem lesz mit felvennie, és azt te sem akarod, hogy Götze ruháit hordja.. - forgatta a szemeit mosolyogva
- Te meg nem gondolod komolyan, hogy holnap hazautazok és nem pletykáltunk egy jót?! - pislogtam rá hatalmas kutyaszemekkel.
- Jó, igazad van - sóhajtott fel s bedobta a táskáját  a hátsó ülésre. Beültünk az autómba, vásároltunk, fagyiztunk, beszélgettünk.. Nagyon megkedveltem már anno, fiatal korunkban, s végig velem volt a terhességem rosszabb, hisztisebb és kibírhatatlanabb napjain is. Szereti a bátyám, én pedig őt. ennyire egyszerű ez az egész. évek alatt nem csak barátnő, hanem családtag is lett.
' Hozd a Westfalen parkba. '
Ez volt az újabb instrukció. Felsóhajtottam, és közöltem a lánnyal hogy lassan indulnunk kellene..Autóba ültünk, és tudtam, hülyének néz amiért nem arra megyek, amerre lakunk, vagy laknak.. de nem tehettem mást csak nem hagytam szóhoz jutni.

'itt vagyunk ;)' - pötyögtem neki

' Oké. gyere be te is vele a Rosariumba'

Felsóhajtottam és a szememet forgattam.
- figyelj Lívi..be kell mennünk ide.. - mutattam a helyre
- Franzi.. mondtam hogy sietnem kell - rázta meg a fejét - Marco azt se tudja hol vagyok
- Lívi. Be kell mennünk - közöltem vele keményen és azt hiszem nem mert ellenkezni.
- de sietünk! - ígértette meg velem, bár azt sem tudtam hova és miért viszem. Két őr állt ott, akik azonnal beengedtek minket, még jegyet sem kértek. 
Csak haladtunk végig a macskaköveken, amikor megtorpantam hiszen az egész család ott volt a rózsák között. Egy kivetítőn fotók mentem Líviről és Marcorol, halkan szólt a zene, a bátyám pedig egy öltönynadrágban és fehér ingben állt a képek forrása mellett. Arrébb vonultam, hogy a lány érvényesülhessen, amikor két kéz került a hasamra
- Bonne nuit, ma chérie - suttogta a fülembe s elmosolyodtam.  A lánykérés összes szavát nem hallottam, de az igen tisztán csengett a dortmundi éjszakában. Karim ölelt, a bátyám azt hiszem a világ legjobb embere volt abban a pillanatban.. A család tapsolni kezdett, a gyönyörű gyűrű felkerült a kecses ujjra, és pezsgőzni kezdtünk. Nem tudom hogy szervezte meg ezt az egészet, de gondolom a rózsafüzér mellett álló Mario segített mindenben. Megpusziltam a franciámat, és a fiatal támadó felé sétáltam. Kicsit megijedt ahogy a kezemet a vállára tettem.
- Szia - mosolyodott el - Végre benőtt a feje..
- igen, be - mosolyogtam vele együtt - hogyvagy ? 
- Aláírtam ma egy szerződést a Münchennel. - közölte egy hatalmas levegő után. az állam a padlón kötött ki - nem tudja még.. vagyis azt igen, hogy megkerestek..de ezt még nem - rázta meg a fejét hiszen azonnal tudta mire gondolok. Marcora
- Szerintem tudnia kellene.. de.. gratulálok azt hiszem.remélem jól meggondoltad. Nagyon sok rosszat fogsz kapni.. a szurkolók..a támadók..az emberek..a csapat.. - estem picit kétségbe hiszen a lelki szemeim előtt láttam ahogy keresztre feszítik 
- Tudom .. de mindig azt mondtuk, hogy követjük az álmainkat, nem?! Neki Lívia az álma..nekem a Bayern .most mindketten megkaptuk - karolt át - és mi a te álmod hercegnő?! 

Álom.. mindenkinek van egy álma, vagy talán több. nem csak éjszaka szőhetjük az álmaink hálóját, hanem napközben, a munkában, amikor elfoglaltak vagyunk, vagy amikor szomorúak. Minden álom egy cél az életben, ami értelmet ad annak, hogy ne csak csináljuk a dolgainkat, hanem hogy mindent jól csináljunk. Élünk, álmodunk, újratervezünk, álmodunk és megvalósítunk. Azt hiszem mindenki átsétál a folyamat rögös útján, s mégha el is bukunk, akkor sem kell kitörölnünk az előző célokat. Tervezz előre, álmodj nagyot, zuhanj a földre s állj fel. 

2013. július 4., csütörtök

9.fejezet

A zene dübörgött, én pedig alig bírtam menni a magassarkú szandálomban. A számon fénylett a vörös rúzs, de mosolyogtam, mert ott voltam ahol lenni akartam. A spanyol klubban mindenki a Real Madrid hosszú hajú védőjét ünnepelte, de ő valahogy senkivel sem foglalkozott csak a bátyával beszélgetett. Bosszantott egy picit, hogy nem vesz észre, de úgy voltam vele, hogy a távolról való csodálás nekem már nem elég. Diego és Iria egymásra figyeltek, így egy koktéllal a kezemben elindultam a születésnapos felé..amikor csak pár lépésre voltam, 'véletlenül' elbotlottam így a poharam tartalmát az előttem állókra legyintettem. Zavarban voltam, de kicsit rá is játszottam az esésre, amikor egy kéz nyúlt értem. Felemeltem a fejem s a mennyországban éreztem magam a földön fekve..hiszen életem férfija nézett vissza rám.. vagyis akkor, fiatal fejjel még ezt gondoltam. Hogy Ramos az igazi..az egyetlen..az utánozhatatlan és a tökéletes. Mennyire tévedtem...

*

Az Élet minden alkalommal bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van . Az én lángom a szerelem...az a szerelem amit a franciám iránt érzek, s amely miatt olyan biztosnak és törhetetlennek érzem a magam körül lévő világot. Emberek jönnek, s mennek benne én mégis márványoszlopként állok, s veszélyként csak a szerelem lángjaiban való elégés fenyeget.
A mellkasán ébredni, reggelit kapni az ágyba.. Ez volt talán a legcsodásabb dolog a veszekedésünk, s a tuskóságom után. Bunkó voltam vele, pedig semmi okom nem volt..Csak a kicsi dínómat féltettem. Vicces, már én is így hívom, pedig eleinte zavart is ez a kifejezés. - Min gondolkodsz ? - a hajamat kisimította a homlokomról, majd a hatalmas mutatóujját végighúzta az orrom vonalán amin elmosolyodtam - Semmin, csak túl szép ez a nap...ez a reggel.. - ásítottam egyet
- azért az este sem volt rossz – vigyorogva nyomott egy apró puszit oda, ahol tegnap éjszaka még vad harapásokat tett. Hosszú volt, és pár órára nem anyaként, hanem egy korombeli lányként viselkedtem, aki a barátaival bulizik, iszogat..majd hazamegy a buli legjobb pasijával és hajnalig élvezi az életét. Enrique a szüleimnél van pár napig, és mi megyünk érte kettesben az évfordulónk után. Karim tervez valamit 14-ére, de nem tudom mit és hova. Ezt úgy tudtam meg, hogy közölte, bármi is jár a fejemben felejtsem el, mert a szavaival élve 'ez nem csak a szerelmesek napja, hanem a mi napunk is.. amit minden évben szeretnék én tervezni, hiszen annyi mindennel meglepsz te is év közben.'
- Az sem.. - haraptam be az ajkaimat lágyan és rá pislogtam hatalmas szemekkel – tudod, hogy nem szabadott volna visszamászni az ágyba már..?
- Dehogynem... ezek a mi napjaink kettesben.. - a derekamat megfogta és maga felé fordított. Elmosolyodtam hiszen tudtam mi következik..észvesztő csók, ami után nem tudom hol vagyok, és nem tudom miért vannak hatalmas pillangók a gyomromban. A csók meg is történt, azonban a csengő rettentően idegesítő hangja megszakította a meghitt pillanatokat. Karim felsóhajtott, bocsánatot kért majd felvett magára egy nadrágot, és kisietett. Kicsit idegesített, hogy 10 perc múlva sem érkezett vissza, ezért felöltöztem és a hosszú folyosón a fekete köveket számolva kilépkedtem hozzá. A sötétszínű bőr kanapén ült, egy levelet olvasgatva, de az arcán megjelentek a nem túl jót jelentő pici ráncok. Nem öreg, vagy ilyesmi..csak egyszerűen annyi minden érte már az életben, hogy a grimaszaiban látszanak ezek a bevésődések. Sokszor figyelem alvás közben, hogy mennyire kisimult, vagy ha velünk van mennyivel másabbak a mimikái mint a fotókon, vagy a meccs alatt.
- Mit akar a feladó ? - kérdeztem csendesen és szinte megbotlottam a hosszú szőrű fehér szőnyeg szélében, de szerencsére időben visszaszereztem az egyensúlyomat
- A jogosítványomat, és engem a börtönbe.. - motyogta s fel sem nézett, hogy megdorgáljon
- miii van ?! - nem tudtam leplezni a meglepődöttségemet
- Dínó balesete után picivel gyorsabban mentem hogy odaérjek...
- mennyi az a pici Karim ?
- azt írják hogy több mint 100km/h-val átléptem a megengedett határt. azonnal bevonták a jogsimat és a bíróság előtt kell felelnem..
Az egész napunk ezzel telt. Ügyvédet kerestünk, rendőrségre mentünk, és a csapatot is értesítettük de valahonnan még is kitudódott. Éppen február 14-én, a MI napunkon jelent meg a cikk róla a neten, majd az újságokban..s végül a hírekben már azt mondták több évet is kaphat. Ideges voltam, féltem, hogy meghurcolják, pedig talán mindenki más, minden érző ember azt tette volna amit ő. Nem törődött volna semmivel, átlépte volna a határokat ha egy számára fontos emberről lett volna szó..De ezt ők nem tudták, nem tudhatták. Csak azt látja mindenki hogy itt egy sztár, aki a méregdrága autójával semmivel és senkivel sem törődve vagánykodik Madrid utcáin.
nem mehetünk sehova Kicsim.. kint állnak a fotósok a ház előtt – sziszegte idegesen Karim, bár nyugodt próbált maradni.
- Megértem. Utálom ezt a napot – morogtam hangosan
- az évfordulónk..
- Utálom ha bántanak téged! - emeltem fel a hangomat
- Ne beszéljünk erről.. - rázta meg a fejét és leült mellém a kanapéra
- Elmondod mi lett volna a terv mára? - sóhajtotta fel és a fejemet az ölébe hajtottam. Belefáradtam az elmúlt pár nap viszontagságaiba és abba hogy pont ma derült ki mindez. A mi napunkon, az én napomon. Hisztis, ideges, csalódott, szomorú és dühös is voltam egyszerre.
- Dortmundba mentünk volna.. - kulcsolta össze az ujjainkat majd felhúzta a kezemet és megpuszilta a kézfejemet – a családoddal.. pontosabban a családunkkal vacsoráztunk volna, éjszaka pedig a kedvenc hoteledben lettünk volna kettesben..fürdőzés..pezsgő.. - ahogy mesélte, becsuktam a szemem s belegondoltam. Ismer, és tudja jól hogy nem éreztem volna tökéletesen magam ha először nem láthatom a fiamat.
- Biztosan csodás lett volna.. - suttogtam halkan.. kettesben voltunk de minden percben úgy éreztem mások is vannak velünk. Karimot rohadtul bosszantotta ez, így idegesen rontott ki közéjük és küldte el őket melegebb éghajlatra.. amit én rossz szemmel néztem hiszen tudtam, hogy ezzel csak újabb adag okot adott a firkászoknak a holnapi címlapra....
Napok teltek, s szerencsére a téma kopott lentebb és lentebb. Már kevés helyen jelentek meg újabb infók arról a napról, s kevés olyan ember jelent meg újra, aki 'biztos infóból tudta' hogy Karim versenyzett egy csapattársával, vagy éppen a rendőrök elől menekült. Kimerészkedtünk, és dolgozni is mentem, így Pilarral is egyre többször találkoztam. Egy kávé, egy süti, egy gyors ebéd.. így a Madridos oldalakon nem egyszer megjelentem, de nem úgy mint a francia csatár barátnője, hanem mint Sergio Ramos kedvesének barátja.
Március első napjaiban hazautaztam a szüleimhez, és március 5-én együtt ültük végig a Dortmund Doneck elleni mérkőzését. A 'teraszon' ültünk a wesztfáliai stadionba, és minden percét átéltük a meccsnek , bár engem valahogy jobban izgatott az Angliában folyó meccs eredménye.
Szerencsére az este végére boldogabb voltam annál, mint amit elképzeltem. Mindkét helyen számomra csodálatos eredmény született, és a kedvesem csapata, valamint a testvéremé is bejutott a Bajnokok ligája következő körébe.
' gratulálok édesem ♥ ' írtam egy smst Karimnak, majd eltettem a telefont és lesiettem, hogy a bátyám nyakába ugorhassak. Anya és apa hazavitték a dínómat, engem pedig Marco meggyőzött arról, hogy tartsak velük a Bierhaus Stadeba, hogy megünnepeljük a győzelmet.

A klubban hangosan szólt a zene, és azt imádtam benne, hogy nem a tipikus disco zenék voltak, hanem olyan zenekarok, énekesek akiket szeretek, s azt hiszem a fiúk is inkább ilyen zenéért vannak oda. Amikor megszólalt a SimplePlan egyik örök klasszikusa a bátyám a barátnőjét karon ragadta, hiszen Lívi kedvenc zenekara a francia-kanadai együttes. Mosolyogva figyeltem őket, amikor két kéz felrántott és a táncparkettre húzott. Amikor felnéztem hogy ki lehet, Mario kissé borostás mégis kisfiús arcát véltem felfedezni a partneremben.
- Oh, helo – mosolyogtam rá szia – harapta be az ajkát – rég láttalak kislány
- az a kislány egy anyuka.. - forgattam a szemeimet vigyorogva
- Most felejtsd el hogy anya vagy. Felejts el mindent mára.. Ünnepelj velünk – pörgetett meg és táncolni kezdtünk. Az este folyamán mindenkivel buliztam egy kicsit, és néhány fotót meg is osztottam a neten az estéről.. na meg persze egy csomó közös fotón is ott voltam. Hajnal kettő is elmúlt már amikor végre kettesben maradtam Marcoval aki leült mellém a kanapéra. Az egyetlen volt talán a csapatából, aki nem volt totál részeg, persze talán Kehl-en kívül aki egész este egyetlen sörösüveget szorongatott, amiből talán egy korty alkohol sem fogyott ki még a késői..illetve korai időpont ellenére sem.
- Holnap megkérem a kezét! - vigyorgott rám
- Már ezer éve meg kellett volna tenned.. - ráztam meg a fejem de mosolyogtam
- tudom, de rohadtul be voltam tojva..igazából még most is be vagyok, mert még mindig félek, hogy nemet mond vagy ilyenek.. - görcsösen szorongatta a saját kezét
- Kétlem, mert szeret téged. Nagyon. - biztattam és a lány felé kaptam a fejem aki Marioval társalgott. Csak pillanatok kellettek hogy mellénk érjenek, és beszélgetni kezdjünk. Nevettünk azon, ahogy Mats és Cathy egymás szájában gyakorlatilag gyereket nemzettek, de furcsán figyeltük azt, hogy Sven és Kevin azon kacagnak, hogy Marcel elaludt a pultnak dőlve. Jól esett ez az este, és jól esett végre kicsit kikapcsolódni, s eltölteni egy rövid időt a bátyámmal és a csapatával..

2013. április 27., szombat

8.fejezet

Az élet minden pillanata különbözik..s minden ember máshogy éli meg ezeket a pillanatokat. Számomra, a legnagyobb boldogságot az jelentette, hogy ha a nálam jóval idősebb társaságommal el tudtam lenni. Iria minden délután mosolyogva fogadott, s együtt töltöttük a szabad perceinket. Napok alatt barátnők lettünk.. s ebben nagy szerepe volt Diegonak. Egy férfi, fiú.. pasi..bárhogy fogalmazhatok, de nagyon hamar a bizalmasom, a támaszom lett. Együtt jártunk a barátnőjével az edzéseire, ahol nem csak a kapust láthattam, hanem a fényt az alagút végén.. Hiszen akkor annak éreztem Sergiot.

- Anya, tényleg nem Karim tehet róla.. hadd jöjjön be.. - már sokadjára ismételte meg a mondatokat a kicsi fiam,. Tudtam, hogy igaza van..de féltem szembe nézni a ténnyel, hogy megbántottam, megvádoltam a férfit, akit szeretek
- tudom kicsim. hazamegyünk, és felhívom - simítottam el a haját a homlokáról majd megpusziltam - ha jön a doktorbácsi, akkor ideadja a zárójlentést. de csak akkor jöhetsz haza, ha pihenni fogsz. nincs edzés egy ideig! - próbáltam szigoróan nézni
- megígérem, hogy pihenni fogok. de azért egy picit - mutatta az ujjaival a távolságot - xboxozhatok Karimmal ? - mosolyodott el
- talán.. ha megbocsájt.. - motyogtam
- anya..meg fog bocsájtani - fogta meg a kezemet mintha egy igazi felnőtt volna - anya.. 
- igen kicsim ? - mosolyogtam még mindig rá 
- hívhatom Karimot apának ? - ahogy megkérdezte először azt hittem rosszul hallok. aztán kezdtem megemészteni a dolgokat..
- Mindenkinek van apukája... nekem nincs.. és Karim már megengedte, hogy apunak szólítsam. azt mondta, szeretne az apukám lenni - mosolygott rám - mindig is szerettem volna ha egy focista lesz az apukám.. anyu..légyszi... - könyörgött mintha valamit nagyon-nagyon szeretne
- Kicsim... - a szám kiszáradt, de nem tudtam ellenállni a boci szemeknek - hívhatod.. azt hiszem.. 

*

Felnyitottam a laptopot, és megnyomtam a bekapcsoló gombot, miközben az esti nasimat fogyasztottam. A dínóm már alszik, karim telefonja pedig valószínűleg lemerült, hiszen ki volt kapcsolva amikor hívtam.  A kezdőlapom egy spanyol újság volt, ahonnan tájékozódhatok a sport és a bulvár világáról is. Azonban most nagyon meglepődtem. A kedvesem arca virított a címlapon, egy hatalmas felirattal. azonnal megnyitottam a cikket. 

'Karim Benzema a sebesség megszállottja, a Real Madrid francia centere sokadszor kerül összetűzésbe a törvénnyel gyorshajtás miatt. Ezúttal akár négy évre is bevonhatják a jogosítványát, s még börtönbe is kerülhet.Febuár 3-án délben, az M-40-es autópályán 216 km/órás sebességnél mérték be  Benzema Audi RS5 4.2 FSI coupéját.'

Azonnal tudtam, mikor hajtott gyorsan. Az autópálya egyik szakasza éppen a kórház és az edzőközpont között van.. A legjobban a börtön szó ijesztett meg.. És én erre az emberre haragudtam. Istenem..
Alig tudtam értelmesen beszélni az üzenetrögzítőjére..de mivel nem válaszolt, úgy éreztem tennem kell valamit. Meg kell néznem, jól van-e.. de a dínóm.. Nagyot sóhajtottam, hogy kitaláljak valamit. Talán.. ha Diegot..azt mondta, Iriáék még nincsenek a városban, így egy gyors lebeszélés után , 20perc múlva már kopogtatott az ajtómban.

- Menj..maradj vele éjszakára, reggel nincs dolgom, itt maradok a fiaddal - mosolygott rám, amiért nagyon hálás voltam. talán nem vesztettem el akkor a barátságát, csak nyugodott a kettőnk közötti kapcsolat.

- annyira izgulok - néztem mosolyogva Iriára miközben a szőke fürtjeimet göndörítettem
- nem kell.. jó buli lesz - mosolygott rám majd megpuszilt - megünnepeljük a szülinapodat..
- Meg..és a Sergioét is - vontam vállat szégyenlősen - azt mondta Didi hogy bemutat neki.. 
- Akkor biztosan be fog..és tudtommal most nincs senkije - igazította meg utoljára a sminkjét, majd elindultunk a Las Palmas nevű helyre. A koliból nem kiszöktem, hanem anya és apa aláírásának meghamisításával távol voltam. Tudtam, hogy már ott sem érdekel senkit hogy mit csinálok..de mára egy célom volt: Sergiot becserkészni végre, magamnak. !

2013. április 12., péntek

7.fejezet

Marco azonnal ott termett, de nem hiszem hogy tudta mit tegyen. Engem fogjon, vagy a telefon után kapjon. Végül velem foglalkozott hamarabb. Leültetett a kanapéra, majd a második problémát felkapta és beszélni kezdett. Körülbelül 5 perc múlva visszalépett mellém.
- Húgi..nyugodj meg. nincs olyan nagy baj - simogatta meg a hajamat miután leguggolt velem szemben - kérlek, nyugi. reszketsz - fogta meg a kezemet, és magyarázott tovább - eltört a karja.. és agyrázkódása lett. Ezen kívül lehetnek rosszullétei...bent tartják éjszakára, de holnap haza is mehet - ahogy kimondta ezeket a szavakat, egy ici-picit lenyugodtam, de nem igazán akartam elhinni hogy ez megtörténhet.
- milyen anya vagyok, hogy otthon hagytam ? - tört el a mécses nagyon hamar - hogy tehettem meg? és karim miért nem vigyázott rá, ha megígérte?
- héhéhé..nem karim és nem is te tehettek róla - simogatta meg az arcomat. Marco most is igazi testvér módjára viselkedett, mint mindig...


A Bayern elleni Real vereség után Münchenben maradtunk a családdal. Mint mindenhol ebben az országban, a bátyámnak a foci miatt itt is rengeteg barátja volt.. 
- Elmegyünk bulizni apa.. - közöltem vele amikor belibbentem a fürdőbe a hotelszobában
- Mi az hoyg elmentek ? talán el kellene kérezkedni kislányom! nem gondolod, hogy kicsit nagy lett a szád, mióta nem vagy itthon ? - csattant fel mérgesen nézve rám
- jajj apa. nem vagyok kislány már!
- amíg az én kenyeremet eszed, kislány vagy ! - kezdett el indok nélkül veszekedni velem - és nem mséz sehova. ki tudja, mit csinálsz Spanyolországban ! ha már itthon vagy, legyél a családoddal! 
- apa! - mordult fel Marco - hagyd már Franzit. semmi baja sem lesz .. - védett meg azonnal a bátyám 
- Te ne szólj bele, mert mindjárt te sem mehetsz sehova ! - az édesapám arca egyre vörösebb lett. tudtam, hogy nem én vagyok az igazi baja.. én csak a 'boxzsák' szerepét töltöm be 
- nekem nem fogod megmondani. és neki sem ! Ne rajtunk töltsd ki, hogy gondjaid vannak. Alig tudunk együtt lenni, mert elküldtétek a világ másik felére! És ne mond, hogy pont éjszaka akarsz vele családi programot - fintorodva védett meg.. s abban a pillanatban nagyon is jól esett. 

Három óra múlva már Madrid reptere előtt ültünk be a taxiba, és mondtuk be a kórház címét, ahol a kisfiam van. Marco velem jött, amiért rettenetesen hálás voltam, hiszen az idegeim hamar felmondják a szolgálatot. Ahogy megálltunk a Szent Anna előtt, azonnal kipattantam, és csak remélni tudtam, hogy a testvérem kifizeti a sofőrt. A megadott emeletre szaladtam, át a folyosón, és az sem érdekelt, hogy úgy futok a magassarkúmban mintha egy hülye picsa volnék... az ajtón szinte betörtem, és Karimra rá sem nézve öleltem meg az ágyon fekvő fiamat.
- Sajnálom kicsim, hogy magadra hagytalak.sajnálom kicsim - mondogattam és megpusziltam a homlokát amin voltak kötések 
- anya, semmi bajom ! nagyfiú vagyok ! - rázta meg a fejét de azért hozzám bújt 
- kicsim, tényleg nincs baja - fogta meg a vállamat a francia, de jelenleg csak csúnyán néztem rá
- Te msot inkább menj el - morogtam 
- de kicsim... 
- Menj el - néztem rá morcosan. Bólintott. megpuszilta Enriquet, aki ellenkezett, de végül hagyta menni a franciát. Mérges voltam rá. rettentően mérges. Miért nem vigyázott jobban a fiamra? miért ígérte meg, ha nem teljesítette?
- anya ...ő nem tehet róla ! én voltam a hibás, és az autós ! -védte a barátomat a kisfiam, de leintettem, és kértem hogy mesélje el mi történt pontosan. Mivel Marco is beért, és a kisfiam éhes volt, ott mertem hagyni a fiúkat, hogy a büféig leszaladhassak.. Ahogy kifordultam az ajtón, azonban beleütköztem valakibe. nagyon-nagyon meglepődtem, hiszen a fenekemre estem volna, ha nem kapja el a karomat. Nagyon magas volt, és nagyon is ismertem.
- Diego ? - lepődtem meg de elmosolyodtam
- Franziska ? - pislogott ő is meglepetten, de végül megölelt .

Ahogy lehetett kicsíptem magam a müncheni bulira. Mindennél jobban reménykedtem abban, hogy focisták körébe megyünk, ahol talán Sergio is ott lesz. Hosszú szőke hajamat lágyan begöndörítettem, piros rúzst kentem az ajkaimra, és a mini ruhámhoz illő magassarkút húztam. 17 voltam - na jó, még csak 16éves és 11 hónapos - de úgy éreztem sokszor, hogy enyém a világ. Végül a város egyik legjobb klubjába mentünk. Rengetegen voltak.. és főleg focisták. Megittam egy vodkás koktélt, és a bárpult mellől figyeltem, hogy Marco rengeteg sráccal beszélget. Volt pár valahonnan ismerős arc..és néhány elég helyes is, így oda akartam menni hozzájuk, amikor egy magas férfi jelent meg mellettem, és kért egy italt magának a pultostól. Spanyol akcentusa felkeltette az érdeklődésemet, így ráköszöntem.
- Hola amigo - haraptam be az általam teltnek vélt ajkaimat 
- Hola - fordult felém, s akkor felismertem, hogy a Real Madrid cserekapusával beszélgetek. Az egész csapatot 'ismertem', bárkiről elmondtam volna minden személyes információt, de mégis beszélgetni kezdtem vele.Talán órák is elteltek, amikor rájöttem, hogy már nem csak azért társalgunk, hogy kiderítsek valamit Sergioról, hanem azért is, mert rettentően szimpatikus lett a számomra.

- mit keresel Madridban ? - tettem fel a kérdést, miközben elindultunk a büfébe, hiszen elkísér
- ez még szigorúan titkos..de mivel Casillas megsérült, újra leigazolnak..úgy néz ki elsőszámú kapusként - mosolygott én pedig kicsit meglepődtem - jöttem a vizsgálatokra..vagyis msot végeztem - vont vállat
- ez szuper ! Gratulálok ! - vigyorogtam 
- és te? remélem nem vagy beteg ! amúgy nagyon megváltoztál! mi ez a barna haj ? - mosolygott - sokkal-sokkal komolyabbnak tűnsz
- Az is vagyok. Tudod, az anyaság megváltoztatott.. - feleltem csendesen - amúgy, épp azért vagyok itt, mert a kisfiamat elütötte egy autó. szerencsére nincs nagy baja - nyugtattam meg - de te hogyvagy ? Iria? láttam, hogy van egy kisbabátok..gratulálok hozzá - mosolyogva kértme ki a szendvicseimet
- Jól, nagyon jól vagyunk köszi. igen, van egy baba, Iri a feleségem azóta.. és egy hét múlva ők is érkeznek Madridba. vacsorázhatnánk együtt..biztosan örülne neked, hiszen régen látott..és Enriquet is..
- igen, sajnos.. és tudom, az én hibám, de nem akartam kapcsolatot, semmilyen módon..vele - nem mondtam ki a nevet
- Szóval..ő az apa ? Tudtam - felelte mielőtt bólinthattam volna - Jaj Franz! a barátaid vagyunk és voltunk, ezen az sem változtatott volna, ha elmondod nekünk a nagy titkodat..

2013. április 5., péntek

6.fejezet

Soha nem éreztem ekkora vágyat Dortmund iránt, mint amikor a város közelébe ért a repülőgépem. Csak kettő napot fogok itt tölteni, de az ereimben egyre jobban buzog a német vér. A fejemben az egész út alatt gyerekkori emlékek jelentek meg... s az utolsó hazajövetelem, még egyedül - igen, a picikém nélkül ...

2007. februárja végét írtak a naptárak, amikor hazaérkeztem a szülővárosomba. Habár még nem volt szünet, én teljesen belebetegedtem a depresszióba. belebetegedtem, hogy alig áll valaki szóba velem, az okát pedig egyáltalán nem értettem. A suli egész jól ment.. a versenyeket sorra hoztam, s talán annyi pozitivuma volt a magánynak, hogy minden szabad percemet a jégpályán, vagy a Real Madrid stadionjában töltöttem.
Otthon persze ezt senkinek sem meséltem el, kivéve a bátyámat. Apa és anya azt hitte, teljesen boldog vagyok ott, ahol egyedül éreztem magam a világban. Jó volt a családdal, és a barátokkal. Jó érzés volt, hogy foglalkoznak velem, hogy körülugrálnak, hogy végre nem magamnak kell mindent megcsinálnom..

- Kész a reggeliii - kiabált be anya a szobámba, majd a bátyámhoz is besietett. álmos szemekkel, de izgatottan mentem le a konyhába, s néztem végig, ahogy ébredezik mindenki. Apu valószínűleg már a sokadik kávéját itta, anyu pedig már bepakolta a szendvicseket, és a táskákat az útra. Régen volt igazán közös, családi programunk, talán nyáron utoljára, de most Marconak köszönhetően volt négy jegyünk  a Bayern München-Real Madrid Bl mérkőzésre az Allianz arénába. Az első mérkőzésen ott voltam, a spanyolok nyertek, és ma nem szabad kikapni, akkor megvan a továbbjutás.

- mi az húgi, máris a meccsen vagy ? - karolt át Marco miután kisétáltunk az autóhoz
- aham - kuncogtam - megitn látom Sergiot.. 

- jahj te - borzolta össze a hajamat - majd ha én játszok ellene pár év múlva, jól felrúgom, mert nem vesz még mindig észre ! 
- Szerintem.. a pályán talán ő rúghat fel téged. tudod, védő..csatár - vigyorogtam rá és megigazítottam a frufrumat - de nyugi, lassan észre fog venni, teszek róla
- remélem is.. bár van egy nagy rajongód, akit talán ha észrevennél, az eszed is megjönne - forgatta a szemeit
- de nekem nem kell más, csak ő - suttogtam mert a szüleink közeledtek
- mert hülye vagy.. Götze imádna téged! - legyintett rám, majd beültünk az autóba. Az egész úton csak az agyam kattogott, s ahogy leültünk a helyünkre, szinte egyszerre dobogott a szívem mind a kb.3500 madridi szurkolóval. Ahogy a hangosbemondó közölte a kezdőcsapatokat, még inkább felhevültem, és a torkomba dobogott a szívem. Sergio ott volt, bemelegített, én pedig egyszerűen elolvadtam. megszállott voltam? igen.. de mindennél jobban éreztem magam, amikor őt nézhettem, játék közben..


A modernizáció ellenére Dortmund megőrizte hagyományait, s számos szabadidős lehetőséget kínál az ott élőknek, oda látogatóknak egyaránt. Rengeteg bevásárlóközpont, és szórakozási lehetőség épült, amióta nem lakom itt. Ahogy végighúztam a bőröndömet a repülőtér előtti hatalmas térköveken, azonnal egy óriásplakátba botlottam, amin a bátyám mosolygós képe díszelgett. Lefotóztam, és feltettem twitterre, hiszen rengeteg rajongója követ engem is, hogy újabbnál újabb infókat és fotókat szerezzenek meg róla. El sem hiszem, hogy ekkora ikon lett, ekkora sztár ilyen fiatalon.. S azt sem, hogy ilyen jól kezeli ezt az egészet.

- Mi lenne, ha inkább élőben fotóznál? jobb most a hajam, mint akkor - kuncogott, és megölelt . Hirtelen a semmiből jött elő, de mivel lassan egy hónapja nem láttam, a nyakába ugrottam.
- Őszintén, szerintem az jobban állt - vigyorogtam - nagyon hiányoztál Marcoo
- hidd el, te is nekem - bólintott, és elvette a táskámat - biztos jó ötlet otthagyni Karimra a keresztfiamat? - aggodalmaskodott
- Igen, biztos.. vagyis, nem, én is félek, hogy mi lesz a házból, és hogy mit fognak enni, na meg, hogy meddig lesznek fenn, és hogy kiesik-e a kezükből a kontroller..
- hé-hé nyugi - intett le - legalább a gyereknek lesz két napja a diktátora nélkül - vigyorgott, én pedig szokás szerint nyakon vertem. Az egész napot együtt töltöttük, és boldog voltam, még akkor is, ha hiányoztak a fiúk. A látogatásom igazi célja apáék házassági évfordulójának megünneplése volt. Enrique és Karim azért nem jöhettek velem, mert mindkettőjüknek fontos meccsük van a hétvégén...

Mozi, kosárlabdameccs, majd családi vacsi. ez volt a program, és most újra kicsilány lettem, az anyukából. korán nőttem fel, korán kellett talpra állnom egyedül..de néha jól esik ez..jól esik újra fiatalnak, gondtalannak lenni.
- olyan jó, így négyesben - mosolygott apa ránk, hiszen Lívia sem volt a városban.
- egyetértek - mosolyogtam - olyan jó, hogy így együtt vagytok még mindig és ilyen boldogak - néztem rájuk
- majd 10 év múlva már itt lesz Lívi, meg Karim, meg a sok gyerek is ..és akkor megünnepeljük a 35.-et is - vigyorgott Marco
- meg nektek a 9-et..ugye? - pislogtam rá hiszen tudom hogy már hetek óta a lánykérésre készül
- remélem .. - bólogatott - mármint, hogy igent mond..
- Szerintem akkor fog igent mondani, ha végre megtanulod használni a mosógépet, meg tudsz főzni egy levest, és lesz valami fogalmad a német irodalomról - ugratta anya
- meg ha felveszel egy bajor mezt - csipkelődtem tovább, hiszen a lány már gyerekkora óta a müncheni csapatnak drukkol
- Majd megmutatom nektek, hogy úgy fogad el, ahogy vagyok. Ügyetlenül, irodalmi ismeretek, takarítónővel és dortmundi mezben.. - sóhajtott fel az érintett, majd mindannyian sok szerencsét kívántunk neki, és az este folyamán tovább hallgattuk a terveit. 


*

Legalább ezerszer csörgött a telefonom, de a zuhany alól nem tudtam felvenni. így előbb megmosakodtam, megtörölköztem, majd meglepődve láttam, hogy Karim hívogatott.
- Csak nem ennyire hiányzom ? - szóltam bele mosolyogva miközben a hajamat töröltem
- Kicsim. ne haragudj. én..én nem tudtam..meg akartam védeni..de nem voltam ott
- héhéhéhhééé. Mi történt ? -estem azonnal pánikba és lefagyott a mosoly az arcomról. rengeteg lehetőség végigfutott az agyamon, a legbagatelebb dologtól, a legrosszabbig
- Enriquet elütötte egy autó edzés után - motyogta a telefonba, majd a készülék kiesett a kezemből.

2013. március 30., szombat

5.fejezet

Izgatottan pattogtattam a tollamat az üzletben, miután aláírtam az összes papírt amit kellett. Nem tudtam elszabadulni az üzletből, pedig a kisfiamért és a szüleimért kellett volna mennem a repülőtérre. Szerencsémre, karimnak nem volt épp edzése, így meg tudtuk oldani.. De mivel egy hete nem láttam Enriquet, eléggé feszélyezett ez a helyzet.
A lány, aki az alkalmazottunk, megbetegedett, így egész nap bent kellett maradnom. Már rengeteg vevőnk volt, a karácsonyi roham utáni leárazások miatt... Elfáradtam délutánra, s kisebb idegbajt kaptam, amikor zárás előtt 10perccel még nyitódott az üzlet ajtaja. Aztán az agyvérzés második hulláma is előtört az érkező láttán.

- Lena ! Szia ! - mosolygot rám a nő - de jó, hogy te vagy itt .. reménykedtem
- Áh, Pilar.. - mosolyogtam rá én is kedvesen - Honnan tudtad, hogy itt dolgozom ?
- Sergio mondta, aki gondolom karimtól.. szóval ügynöki hálózaton keresztül - mosolygott rám - csak hoztam nekled valamit.. láttam, hogy tetszikelted a blogon, és azt hiszem ez inkább a te méreted mint az enyém.. kicsit nagyobb darab vagyok - forgatta a szemeit, és a kezembe adott egy táskát. kivettem belőle a szegecses fekete topot, ami elegáns és vagány is volt egyszerre. meglepődtem rendesen..
- Huh, köszi.. kifizetem - mosolyogtam rá
- Jajj, ne viccelj már..majd meghívsz egy kávéra.. mondjuk munka után ? - mosolygott rám . Abban a pillanatban esett le, hogy igazából ő hívott meg egy kis beszélgetésre.. Valahol volt hozzá kedvem, kimozdulni a munka és a család világából.. de ott zakatolt a fejemben, hogy mégiscsak Sergio kedvese..
- Huh, ez msot enm fog összejönni.. ma ért haza a kisfiam, és a szüleim..Karimmal vannak épp otthon, és sietek hozzájuk..
- Akkor holnap ? - kérdezte kedvesen
- Hm..holnap..rendben , az már jó - bólintottam rá. Nem akartam, hogy levegye, hogy félek ettől a dologtól. így inkább belementem, csak nem lesz olyan szörnyű ez az egész. Megbeszéltünk egy helyet és időpontot, majd zárásig ott maradt velem, s együtt mentünk le a parkolóba is.

A nyári szünet után visszatérni Madridba egészen jó érzés volt. A lányokkal valahogy azonban megváltozott a viszonyom. Nem tudtam mi történhetett, hiszen amikor elmentem, még minden rendben volt..azonban mostanra kirekesztettek a világukból. Talán azért, mert nem látogattam meg őket nyáron, vagy nem volt kedvem minden nap telefonon ülni, és sok millió számlát csinálni.. rettentően egyedül éreztem magam, kiközösítettnek.. egyedül mentem iskolába, ebédelni... és a Real Madrid meccseire is. valahogy, őket már nem érdekelte ez a világ. Eltűntek a poszterek a falakról.. valahogy ők belecsöppentek a valóságba. Én pedig még mindig a saját kis álmomban léteztem.  

Hazaérkeztem. csend loholt a lakásban. senkit nem találtam a nappaliban, ahol a gyülekezés szokott folyni. Végül, egy cetli volt a hűtőn.  

Drágám! 
Elvittük a kicsi dínót edzésre, mert nem bír meglenni a labda nélkül. 
Anyudék jöttek velem. 
Ne főzz, majd elmegyünk vacsorázni. szeretlek, Karim 


Letéptem a papírt, és elmosolyodtam. A kicsi fiam, épp hogy haza ért, máris ment vissza, a labda közelébe. nem tudom mi lesz jövőre, ah iskolába kell majd mennie.. Hogy fogjuk összeegyeztetni a tanulást . Végül , amíg nem jöttek, kiszedtem a koszos cuccait, és a mosógépbe tettem őket, Karim edzőcuccával együtt. habár nem élünk együtt, a hét legnagyobb részében itt vagyunk nálam, s én mosom ki az edzés utáni ruháit, hogy másnapra tiszta és friss legyen minden. Azután lezuhanyoztam, és a hajamat is kimostam, kivasaltam. Jó benyomást akartam kelteni a szüleimre, még akkor is, ha ők a szüliem.. Világ életemben velem voltak, de amióta anya vagyok, meg akarom nekik mutatni, hogy össze tudok egyeztetni mindent az életemben..és nem hanyagolom el magamat sem.
Ez leginkább azóta van így, hogy együtt vagyok a franciával. valahogy minden megváltozott azóta..Többet adok magamra, többet foglalkozom a testemmel, a lelkemmel, az emberekkel. Sokat változtam, sokat változtatott rajtam. Hisz nem csak egy pasi.. hanem társként viselkedik..és ez nagyon fontos. Előtte még soha, senki nem éreztette azt, hogy fontos vagyok a számára..hogy szeret, vagy hogy vágyik a közelségemre..
Elkészültem, s pár perc múlva rezgett a telefonom, hogy indulhatok kifelé, hiszen megérkeztek értem. Mosolyogva öleltem át a kisfiamat, aki kiszállt az autóból s úgy üdvözölt, majd egy finom, és kicsit hosszú csókkal köszöntött.
- Minden rendben ?  simogatta meg az arcomat mielőtt beindította volna az autót. A szüleim a hátsó ülésen ültek a kisfiammal a hatalmas Audiban, de nem zavart meg a turbékolásban.

- minden oké - pusziltam meg a borostás arcot újra, majd elindultunk végre. Jó hangulatban telt a vacsora, és Karim nem engedett fizetni. Tudom, hogy nagyon fontosnak tartja a szüleim véleményét mindenről.. főleg rólunk, és róla, mint esetleges családtagról a jövőben..

*

A nap gyönyörűen sütött Madridban, de sajnos meleget nem hozott magával. Össze kellett húznom a kabátomat, amikor kiszálltam az autómból, s elindultam a kávézó felé. Az ablakok még deresek voltak, az emberek őrült módon közlekedtek, ki a munkába, ki az iskola felé. Az én kisfiamat ma az előszítőbe Karim vitte el, s délután ő is megy érte, hiszen pont útba esik edzésről.. Nagyot sóhajtva léptem eb az ajtón, s megcsapott a kávé finom, különleges illata,  s az a kellemes hőmérséklet, amit a hősugárzóknak köszönhet ez a kis épület. Pilar már ott ült az egyik kis boxban, és az étlapot nézegette. Azonnal felpattant, és megpuszilt. Beszélgettünk, rendeltünk.. Leginkább csak az útviszonyok, és a divat jött szóba a beszélgetés kezdetén.
Aztán szóba jött a fiam.. Karim..és végül Sergio is.. Furcsa dolgok kavarodtak bennem. A legfurcsább viszont az volt, hogy úgy éreztem, egy idegenről beszélünk. Nem tudtam összekapcsolni őt magammal, Enriquevel..  egy távoli embernek tűnt.. 

a beszélgetést sokáig húzódott, és végül együtt is ebédeltünk. Jól éreztem magam, végre olyan emberrel, aki szimpatikus, aki nő..akivel beszélhetek a srácokról, a divatról, a zenéről. az életről. 

- És a kis fiad... és a szüleid elfogadták Karimot?-kérdezett rá csendesen, miközben a déli kávéját kavargatta szórakozottan
- A fiam imádja.. anya és apa pedig örülnek,hogy egy ilyen férfi van mellettünk.akinek mi vagyunk az elsők,és a széltől is óv minket
- Ez tudod... olyan romantikus...-mosolygott rám
- Az.néha el sem hiszem,hogy velem történik - kuncogva vallottam be
- Szerintem az nagyon jó, ha az ember ezt érzi... Hogy óvja valaki... Hogy szeretik.
- és ti..? - igazából fura volt,hogy Sergioról kérdezek
- Sergioval mi is egész jól elvagyunk.
- Egész jól?- vontam fel a szemöldököm, hiszen nem hallatszott túl biztosan
- Tudod Sergionak eddig nem volt olyan igazi kapcsolata... Mint például nektek Karimmal.
- És ez gondot okoz??
- Néha igen... Mert nem tudja kezelni a kialakult helyzeteket. - húzta el a száját
- Hát azt észrevettem legutóbb - pislogtam együtt érzően
- Igen.-bólintott talán kicsit szomorkásan.- Mint például múltkor.
- Nem egyszerű.még Karim is megjegyezte..
- Igen... Bár a legutóbbi esett talán kicsit bántott is...hogy nem védett meg..
- És megbeszéltétek??-sóhajtottam
- Ő úgy se vesz az ilyenekről tudomást - rázta meg a fejét, és ennyiben maradt ez a dolog. 

*

Őrült módon csörgött a telefonom, már harmadjára, de csak most tudtam felvenni, hiszen vevővel voltam. ahogy benyomtam a zöld gombot, meghallottam Sebastian, a fiam edzője mérges hangját. 
- Micsoda? biztosan nem... - ráztam meg a fejem hitetlenkedve, hiszen épp azt mesélte, hogy az én kicsi fiam összeverekedett edzés előtt egy társával
- de, két felnőtt játékos szedte szét őket.. Enriquet alig lehet lenyugtatni. Kérlek, gyere érte 
- rendben. megyek azonnal. - sóhajtottam fel. mindenkit elzavartam a boltból, bezártam és rohantam az autómhoz. Szerencsére közel volt az edzőközpont, így 10 perc múlva már a pálya szélén álltam. Senkit nem láttam ott, aki fontos lenne számomra, így elindultam az öltözőkhöz. 
ahogy befordultam az ajtón, meglepődtem. Ramos és Casillas ültek a két gyerek mellett... 
- Öhm.. sziasztok - néztem rájuk 
- Anyaa... - ugrott fel a fiam - anyaa, bántották Karimot
- Héé.. mi ? - lepődtem meg és pillanatok kellett mire összeraktam a képet. Karimra gondol. Enrique arcán volt néhány seb, de a szemöldöke már össze volt ragasztva. Ahogy mellém ért, megöleltem és homlokon pusziltam
- a fiad ? - mosolygott rám Sergio. bólintottam. a fiunk.. javítottam ki fejben. - nem is tudtam, hogy itt focizik...
- pedig igen. és Alberto bántotta a Karimot. csúnyákat mondott rá, pedig ő a legjobb- morgott és máris indult a megszeppent kisfiú felé, Sergio úgy tartotta vissza 
- kicsim. nyugi... - sóhajtottam fel 
- Enrique úgy ment enki ennek a gyereknek mint egy igazi spanyol bika. 
- mintha csak téged láttalak volna, ah elgurul a gyógyszer - motyogta Casillas majd rám nézett bocsánatkérően. ha tudná... - mármint nem úgy értettem, hogy elgurult neki a  gyógyszer.. - mentegetőzött de leintettem
- semmi baj.hagyd. tudom milyen, ha ideges - ráztam meg a fejem - köszi, hogy szétszedtétek őket
- nincs mit - rázta meg a fejét az andalúz, majd Enriquere pillantott - Karim büszke lehet rá, hogy így megvéded. Ezt anyu ne hallja, de jól tetted, hogy nem engedted - borzolta össze a haját.. én pedig hatalmasat nyelve húztam a kisfiam magam után.